A Fourtissimo tagjai testvérek, akiket édesapjuk tanított rézfúvós hangszerekre, óvodás koruk óta. Az első pillanatoktól kezdve együtt zenéltek, így fokozatosan vált a játékból életcéllá az együttes létezése, olyannyira, hogy az iskolába járás is kezdett problémát jelenteni a gyakorlás szempontjából. Az édesanyjuk merészségének és Polgár László bátorításának köszönhetően 1991. decemberében mind a négyen magántanulók lettek. Ekkor már semmi sem állhatott a profi zenész karrier útjába.
Az első hivatalos „megjelenés” 1993-ban történt, a Nemzetközi Barcsi Rézfúvós Kamarazenei Találkozón, ahol rögtön Nívódíjjal jutalmazták tudásukat. A Budapesten megrendezett gálaesten, a díszvendég, a néhai Philip Jones, a híres London Brass szárnykürtöse, „a rézfúvós kamarazene atyja”, személyesen gratulált a fellépő gyerekeknek és nagy jövőt jósolt a csapatnak / a feleségétől pedig egy bonbont kaptak:-)/. Ekkor az együttes legidősebb tagja csupán 11 éves volt! Innentől kezdve egyre szaporodtak a fellépések, sűrűsödtek a programok, egyre magasabb szinten bizonyítottak.
1995 októberében részt vettek a Passauban megrendezett nemzetközi rézfúvós kamarazenei versenyen, ahol fiatal koruk ellenére, a felnőttek mezőnyében megnyerték Passau város különdíját, mely az első díjjal volt egyenértékű. Nemcsak fiatal korukkal tűntek ki a versenyzők közül, hiszen ők voltak az egyetlenek, akik, hogy kissé fűszerezzék műsorukat, kotta nélkül játszottáka mintegy harminc perces műsort. Ez szokatlan, szinte megbotránkoztató volt a komolyzene berkeiben.
Ezek után egy kecskeméti vállalkozó anyagi közreműködésével a Duna Tv harminc perces filmet forgatott róluk, mely nagy visszhangot és érdeklődést váltott ki a külföldön élő magyarok körében is. Ezidőben már rendszeres fellépői voltak a hazai ifjúsági- és kulturális műsoroknak is (Eszterlánc, Cimbora, Kölyökidő, Leporello, Csíííz stb…).
1996. január 22-én Budapesten a Kongresszusi Központban sikerült találkozniuk a világhírű Canadian Brass rézfúvós kvintettel. Rövid bemutatkozó játszást követően a Canadian Brass tagjai úgy döntöttek, hogy a koncert utolsó számát megváltoztatva, a két együttes közösen játsza el a Lookin’ good, but feeling bad című számot. A koncert végén mintegy meglepetésként felhívták a gyerekeket a színpadra és eljátszották a dalt a hazai komolyzenei szakma legnagyobb megdöbbenésére. A Canadian Brass elmondta, hogy 25 éves pályafutása alatt ilyen együttessel még nem találkozott és nem mertek együtt játszani senkivel ilyen rövid idő után.
Közben nőtt az ellentét a „hagyomános” komolyzenészek és az együttes formabontó stílusa között, viszont a közönségsiker egyre hangosabb lett. A repeortárt folyamatosan bővítették és előtérbe kerültek az úgymond könnyedebb műfaj slágerei. Párhuzamosan művelték a két különböző műfajt. Megkezdték tánctanulmányaikat Varga Attila showtánc világbajnoknál, mindeközben komolyzenei kurzusokra, fesztiválokra jártak, ahol a szakma legelismertebb tanárainak, művészeinek játszhattak ill. tanulhattak tőlük: Roger Bobo(USA), Michel Bequet(Franciaország), aki külön fúvókát küldött Marcinak, Bart Van Lier(Hollandia), Ben Van Dyck(Hollandia), Guy Touvron( Franciaország), Ronald Baron(USA)…
Ezeknek a kurzusoknak köszönhetően meghívásokat kaptak a világ legnevesebb konzervatóriumaiba (New York Julliard School, Lausanne, Paris…stb.), aminek sajnos pénz hiányában nem tudtak eleget tenni.
Még mindig 1996-ban elindultak a pozsonyi Interforum Talentov Nemzetközi Kamarazenei versenyen, ahol 1. helyezést és az egész verseny Nagydíját nyerték. Ezt megismételték ugyanott 1998-ban, majd 1999-ben a gálaműsor díszvendégeként, Kuna Lajos pedig a nemzetközi zsűri tagjaként vett részt a rendezvényen.
1997-ben végleg a könnyűzene felé fordultak, mert úgy érezték, hogy valódi küldetésük, hivatásuk, tömegeket szórakoztatni a megszerzett tudásuk kamatoztatásával. A műsorukat kiegészítették tánccal, így kialakítottak egy, a világon egyedülálló show-műsort, mellyel azóta is járják az országot, világot. Ennek az irányvonalnak az eredményeként készült el a CD anyaga.

A Komolyzenét sem zárták ki életükből, hiszen 2000 október 9-e óta együtt dolgoztak a magyar komolyzenei élet „fenegyerekével”, Varnus Xavérral. Azóta Xavér minden jelentős koncertjén jelen voltak, CD-in illetve DVD-jén, televíziós műsoraiban közreműködtek.

" Nekem nagyon sokat kell utaznom, hogy tehetséges fiatalokat tanítsak. Önnek, - Kuna apuka - egy ragyogó mesterosztálya van...otthon! ”- Roger Bobo, (Zsámbék, 1996)

„Nagyon sok együttessel találkoztunk a világban 25 éves pályafutásunk alatt, de ilyennel még sehol másutt”- Eugen Wats (Canadian Brass) Budapest, 1996 jan. 22.